Az újabb, drágább skizofréniás gyógyszerek nem észrevehetően jobbak, mint régebbi, olcsóbb társaik, egy új felülvizsgálat azt sugallja. az antipszichotikus gyógyszereknek ezeket a második generációs gyógyszereket kell alkalmazniuk, amelyeket nagyrészt az elődökkel kapcsolatos mellékhatásokkal kapcsolatos aggályok miatt fejlesztettek ki. Az első generációs antipszichotikumokat tipikus antipszichotikumoknak is nevezik. A gyógyszerek ebbe a csoportba tartoznak a klórpromazin (Thorazine), haloperidol (Haldol), perfenazin (Etrafon, Trilafon) és fluphenazin (Prolixin). Második generációs, atipikus, antipszichotikumként ismert gyógyszerek közé tartoznak a risperidon (Risperdal), aripiprazol (Abilify), olanzapin (Zyprexa), kvetiapin fumarát (Seroquel) és ziprasidone (Geodon). A kábítószerek két csoportja közötti jelentős költségkülönbségről van szó: például egy hónapos olanzapin-készlet 546 dollárba kerülhet, míg a haloperidol egy hónapja 18 $ -tól 27 $ -ig terjed, a
Consumer Reports
szerint. De ezek az új gyógyszerek valóban hatékonyabbak vagy kevésbé kockázatosak? Az Egyesült Államok Egészségügyi Kutatói és Minőségi Ügynökségének kutatói 114 olyan vizsgálatot vizsgáltak meg, amely 22 kérdéses összehasonlítást végzett a két gyógyszerosztály között, hogy válaszoljon ezekre a kérdésekre. A felülvizsgálat az Belgyógyászati Annals
augusztus 14. számában jelenik meg. A felülvizsgálat megállapította, hogy a második generációs antipszichotikumok nem sokkal jobbak, mint a korábbi inkarnációkban a skizofrénia által okozott pozitív tünetek kezelésében. A "pozitív tünetek" a pszichózis tüneteinek, például a téveszméknek és a hallucinációknak az esernyője. Ezzel szemben a negatív tünetek a normál működés csökkenését vagy elvesztését tükrözik, beleértve az expressziót vagy a beszédet. Két második generációs gyógyszer, az olanzapin és a riszperidon hatásosabbnak bizonyult a negatív tünetek kezelésére, mint a régebbi haloperidol, a vizsgálók
Nincs bizonyíték arra, hogy összehasonlíthatnánk a kockázati profilokat a két gyógyszerosztály között. Az antipszichotikumok hosszú távú kockázata lehet cukorbetegség, jelentős metabolikus szindróma és olyan neurológiai rendellenesség, amely önkéntelen, ismétlődő mozgásokat okoz (tardív diszkinézia). A metabolikus szindróma olyan kockázati tényezők csoportját jelenti, amelyek növelik a cukorbetegség és a szívbetegség kockázatát.
"A tipikus antipszichotikumok, amelyek hosszú ideje körül vannak, ugyanolyan jók a skizofréniás tünetek kezelésében, mint az újabbak" - mondta Dr. Dolores Malaspina, a NYU Langone Orvosi Központ szociális és pszichiátriai kezdeményezéseinek igazgatója New Yorkban. A jövőben az orvosok személyre szabott gyógyszeres megközelítést alkalmazhatnak az egyedi tünetek és a betegség megnyilvánulásaival járó jobb páros kezelésekhez, azt javasolta.
Addigra "az első választásom az lenne, ha kipróbálnám az egyik olyan gyógyszert, majd folytassa, ha szükséges, "- közölte Malaspina, hozzátéve, hogy az első és második generációs gyógyszerek közötti főbb különbségek mellékhatások.
A vizsgálat megjegyzésére Dr. David Straker, a pszichiátria klinikai professzora a New York-i Columbia Egyetem Orvosi Központjában elmondta: "Az új gyógyszerek hatékonyabbak a negatív tünetekkel, és mint ilyenek segítik a koncentrációt és a hangsúlyt, de sokkal többet költenek, és több anyagcsere mellékhatásuk lehet. Leírja, hogy mérlegeli a kockázatokat és az egyes betegek javát. "
Dr. Roberto Estrada, a New York-i Lenox Hill Hospital pszichiátere szerint a felülvizsgálat fontos kérdést vet fel, hogy a pszichiátria "Az első generációs antipszichotikumok korlátai jól ismertek voltak a második generációs antipszichotikumok bevezetése előtt, de most már a második generációs antipszichotikumok alkalmazásával járó anyagcseretermékek és kiadások további kihívásokat okoztak a skizofrénia kezelésében "- mondta Estrada.
Az új felülvizsgálat "nem tud egyértelmű következtetéseket levonni a kettő közötti különbségekről a skizofrénia kezelésében" - magyarázta Estrada. "Azonban a második generációs kábítószerekkel végzett klinikai gyakorlatban összehasonlítható tünetkezelést észlelünk kis akut mellékhatásokkal, de eltérő és ugyanolyan hosszú távú káros hatásokat."
